(fél év múlva)

A szökés

Talán egész életemben erre a napra vártam. Már nagyban tombol a nyári szünet, és soha de soha nem kell visszamennem a Drumstrangba! Apa azt írta, hogy majd jönnek értem, és segítenek megszökni anyámtól. Anya úgy tudja, hogy szeptemberben visszamegyek az eddigi sulimba, de hála az égnek nem így lesz, mert apa átíratott a Roxfortba. Ó, hogy mennyire szeretem apát! Nem is tudom, hogy mit csinálnék nélküle!

Anyának írtam egy levelet. Nem hosszú, csak az van benne, hogy elmegyek, jól vagyok, és ne várjon haza. Nem érzem rosszul magam, hogy itt hagyom. Igaz, hogy anya boszorkány, de a legrosszabb fajtából való. Nem halálfaló, bár elég kegyetlen hozzá, leginkább apám anyjára hasonlít, azzal a különbséggel, hogy anya letagadja, hogy boszorkány. A varázspálcája a szekrény mélyén lapul. Azt, hogy egyáltalán varázslósuliba járhatok a nagyinak, anya anyjának köszönhetem, ugyan is ő beszélte rá anyámat, hogy írasson be. Hívtak a Roxfortba, de anya inkábba Drumstrangba küldött. Szerinte a Roxfort nem elég kegyetlen.

Kopp…kopp…kopp.

Az ablakomhoz időnként egy-egy kavics verődött. Kipattantam az ágyból, egy ugrással az ablaknál teremtem, kitártam és kihajoltam rajta. Végre! Megjött a felmentő sereg! Gyorsan az ablakhoz vittem az utazóládámat, majd halkan leszóltam nekik.

            -Kész vagyok!

            -Maradj ott, Harry felmegy érted!

Nem tudtam, hogy hogyan akar feljönni, hisz a lakásba nem engedhettem be, mert anyám TV-t néz, és ahhoz, hogy fel tudjon jönni az emeletre, át kell mennie a nappalin. Anyám meg nem biztos, hogy örülne, ha egyszer csak Harry Potter átsétálna a szobán. Aztán láttam, hogy nincs szükség lépcsőre, mert Harry felpattant a seprűjére és felrepült hozzám. Istenem, de jól nézett ki! Gyorsan átmásztam és felültem mögé. Engem levitt, majd visszament a ládámért. Mikor lekászálódtam a seprűről körbenéztem. A jelenlevők közül kettőt ismertem, kettővel meg még nem találkoztam, de tudtam, hogy kicsodák. Az egyik Ron Weasley volt, a másik meg Hermione Granger. Ott volt még Remus Lupin és Nyimphandora Tonks is, velük már régebben találkoztam. Közben Harry megérkezett a ládámmal, leszállt a seprűjéről, odavitte Ron seprűjéhez a ládámat és rákötözte, majd felegyenesedett és így szólt:

            -Indulhatunk.

            -Apa hol van? - kérdeztem.

Komoran összenéztek, majd Lupin így szólt:

            -Nem tudott eljönni. De most induljunk.

Felszálltunk a seprűinkre, én Harry mögé, és végre elindultunk.